Nekem e célért csak egyet kell tennem: mindenben teljesítenem az Ő akaratát.

- Él-e bennem a vágy, hogy Isten terve teljesüljön bennem?

- Hogy megtaláljam azt a hivatást, amire Isten szánt?

- Imádkozom-e ezért?

- Ne aggódjatok - mondja Jézus. Tudom-e rábízni magam Isten gondviselő szere-

  tetére?

- Törekszem-e arra, hogy jobban megismerjem hitemet, s ezáltal Isten reám vonat-

  kozó tervét?

- Szánok-e elegendő időt az Istennel való kapcsolat elmélyítésére? (Ima, szentírás,

  lelki olvasmányok, elmélkedések stb. - lelki vezetőmmel való megbeszélés alap-

  ján?

- Figyelek-e lelki vezetőm irányítására?

- Lelkiismeretem által a Szentlélek vezet, hogy Isten terve megvalósulhasson ben-

  nem. - Azonnal követem-e lelkiismeretem indításait? (Pl. hogy ne válaszoljak egy

  sértésre; ne nézzek meg valamit; első szóra engedelmeskedjek; reggel azonnal u-

  gorjak ki az ágyból stb.)

- Kötelességeimet (hittan, tanulás, munka) becsülettel, örömmel végzem-e?

- Rendszeres vagyok-e az étkezésben - vagy gyakran torkoskodom?

- Cselekedeteim előtt néha megállok-e, hogy meggondoljam: most, itt hogyan tud-

  dom teljesíteni Isten akaratát?

2. Jézus a testvérben

Isten első akarata, hogy szeressük Őt és embertársunkat. (Amit egynek teszünk,

Neki tesszük.)

- Észrevettem-e Jézus jóságát embertársaimban? - Örömet szereztem-e nekik az-

  zal, hogy megdicsértem a bennük levő jót? (Vagy sokszor megbíráltam őket?)

- Legalább olyankor, ha nehezemre esett mások szolgálata, gondoltam-e arra, hogy

  embertársaimban Jézust szolgálom?

- Azzal az elhatározással szoktam-e embertársaim közé menni (iskolába, hittanra,

  haza), hogy örömet akarok szerezni nekik?  -  Vagy inkább azzal az elvárással,

  hogy ők szerezzenek nekem örömet?

- Tudtam-e mások kedvéért lemondani akaratomról, elképzelésemről? - vagy min-

  den áron ragaszkodom ahhoz?

3. Jézus a szenvedésben

Jézus a kereszten, majd elhagyottságában magára vette szenvedésünket. Azóta min-

den fájdalomban felismerhetjük Őt. Ha vele egyesülünk, minden szenvedés a feltá-

madásba vezet.

- Testi és lelki fájdalmaimban felismertem és köszöntöttem-e a szenvedő Jézust?

  Vele egyesülten örömmel ajánlottam-e fel szenvedésemet másokért?

- Hibáim, gyengeségeim érzetében felismertem-e az értük gyengévé lett Jézust?

  Így sikerült-e újrakezdenem az Ő erejében?

- Szenvedésemben, kedvetlenségemben gondoltam-e arra, hogy a sötétségből a sze-

  retet vezet ki? (Jn 14,21;  1 Jn 3,14)

- Ha egy hibázó, bűnös embert láttam, gondoltam-e arra, hogy Jézus érte is meg-

  halt? - Tudtam-e Jézus szemével nézni rá?

- Bármilyen fájdalommal, sötétséggel találkoztam, köszöntöttem-e ott is Jézust?

4. Szentháromságos küldetésem

Isten ajándékait, a szentségek kegyelmeit azért kapjuk, hogy használjunk vele má-

soknak; hogy ők is eljussanak Istenhez.

- Gondolok-e arra, hogy felelős vagyok embertársaimért? - Hogy úgy kell szeret-

  nem őket, hogy Jézus megszülethessék és növekedhessék bennünk?

- Törekszem-e arra, hogy Jézus élhessen bennem?  -  Hiszen csak Ő tud bennem

  megtéríteni másokat!

- Törekszem-e arra, hogy hittanos társaim és köztem növekedjék a szeretet? - Hi-

  szen Jézus azt akarja, hogy erről ismerje meg Istent a világ!

- Ha feszültség volt hittestvéreim és köztem, elkövettem-e mindent, hogy ez meg-

  szűnjék?

- Végzek-e valami konkrét szolgálatot keresztény közösségem (egyházközség, hit-

  tanosok) érdekében? - Vajon mit tehetnék még?

Köszönöm, Uram, hogy megmutattad gyengeségemet és a Te Jóságodat.

Add, hogy erődből új életet kezdhessek!